Nyugat-Európa fejlettebb országaiban az újkor kezdetén a horgásztechnikák és eszközök fejlődése nagymértékű változást hozott az akkorra már sportszerűen űzött tevékenységben. Mint sport, a horgászat hazáját Angliának tekintik. Angliában oly mértékű volt ez a fejlődés, hogy a XVII. században már nem volt érdemes a horgászoknak saját botjuk elkészítésével bajlódniuk, hiszen rengeteg üzlet akkoriban már árusított horgászeszközöket.
A XVIII. században sorra alakultak a horgászklubok Anglia szerte, így a horgászat társadalmilag egyre nagyobb szerepet kapott. Továbbá már ekkor is problémaként merült fel a vizek szennyezése, és a tömeges halpusztulások, így a horgászegyesületek közös erővel küzdöttek e természeti katasztrófák megfékezéséért, csökkentéséért. Míg a nyugati országokban a nagy földrajzi felfedezések után a horgászat terén is fejlődés mutatkozott, új technikák és eszközök jelentek meg, és egyre több dokumentum született a horgászatról, addig a Magyarországon történő változások nem a fejlődést szolgálták.
A törökök 150 éves megszállása negatív hatással volt mind a halkereskedelemre, mind az addig kialakult halászati és horgászati törvényekre. Azonban az 1700-as években érkezett német telepesek magas fokú halász-, és horgászkultúrájukkal fellendítették a magyarországi horgászatot is. A törökök kivonulása után egyre nőtt a halászat jelentősége, halászcéhek alakultak, amelyek megbecsülésben hasonlóak voltak bármely más céhmesterséghez.
Néhány horgászmódszer a múlt-századokból: nyeles,- vagy kosztos horog (lényegében a mai sporthorgászok által használt módszer korábbi formája), kolompos horog (hangjelzés figyelmeztette a horgászokat, ha a vízbe eresztett horgot a hal megrántja), lábó,- vagy tökös horog (a menekülni próbáló hal útját a vízen úszó lopótök mutatja a horgásznak) és megannyi egyéb technikát fejlesztettek ki az elmúlt századok leleményes horgászai.