Éppen ezért a középkor embere minduntalan arra törekedett, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű halat, a lehető legkevesebb idő alatt zsákmányolja. Így rengeteget fejlődött a horgászat ebben a korban. A bottal történő horgászat igencsak terméketlennek bizonyult, amikor a halfogás eredményességét a mennyiség határozta meg. Ennek ellenére a nagy földrajzi felfedezések előtt ez a technika volt a legelterjedtebb, mivel ez a módszer kevésbé igényes az eszköz alapanyagát tekintve. A zsinór alapanyagát leggyakrabban lovak sörényéből készítették, amit sokszor, egyszerűen a parthoz rögzítve a vízbe engedtek. Azonban az idő múlásával a háló használata egyre jobban tért hódított.
Minél közelebb kerülünk a jelenkorhoz, annál több írásos emlék áll rendelkezésünkre. Említésre méltó a Kr. u. 980 körül, angolszász és latin nyelven íródott mű, a ’ Colloquy of Aelfric’ . Egy XII. század végén, Kínában készült festmény a csónakban ülő horgászt orsós horgászbottal ábrázolja. Ezt a festményt tartják az egyik legrégebbről fennmaradt horgászbot ábrázolásnak, amelyen az orsó megjelenik. A középkorban a kastélyokat, várakat gyakran építették folyók, vagy tavak mellé, hogy a lakóiknak egyszerűbb legyen horgászni. Megannyi feljegyzés van királyokról és előkelő személyekről, akik csupán hobbiból kivitorláztak a tengerre, hogy horgász szenvedélyüknek hódolhassanak. Azonban a monda szerint a középkori emberek féltek a tengertől, mert úgy tartották, hogy hatalmas, félelmetes szörnyek lakták.
A magyar történelemben a fennmaradt relikviák között sok halászattal kapcsolatos emlék maradt fenn, ebből arra következtethetünk, hogy a vándorló magyarság életében a halfogás meghatározó szerepet játszott. Ezen kívül pedig a horoggal való horgászat is széles körben elterjedt volt, amit a Kárpát-medencében feltárt leletek bizonyítanak. Így maradt ez a honfoglalás utáni időkben is, Szent István király uralkodása alatt jelentős volt a halászat Magyarországon. A későbbi időkben, az Árpád-házi királyok uralkodása alatt pedig már jelentős haltenyészetek alakultak ki. A vallási ünnepek környékén megnőtt a halkereslet, ez mind a mai napig él a hagyományban.