Az ókori civilizációk, és az első államok kialakulásában minden esetben létfontosságú elem volt a víz közelsége. Az első városállamok, amik Mezopotámia déli, majd később északi részén alakultak ki Kr. e. 4. évezred közepén, a csapadékszegény vidéken virágzó kultúrát hoztak létre az őket határoló két folyó, a Tigris és az Eufrátesz közelsége miatt.
Az ókori kultúra kialakulásával megjelent az írás, így ebből a korból már írásos emlékek is fennmaradtak, amelyek beszámolnak az akkori horgászatról. Az egyiptomiak megannyi módszert alkalmaztak a halfogásra, ezeket a technikákat megörökítették sírkamrákban ábrázolt, rajzolt jeleneteken, továbbá papiruszra vetették őket. Figyelemre méltó felfedezés, hogy néhány leírás már nem csak élelemszerző tevékenységként említi a horgászatot, hanem mint szabadidős tevékenységet. Egy fontos forrása a horgászat történetének az 1926-ban megjelent William Radcliffe ’Fishing from the Earliest Times’ című műve, amelyben a szerző az egyiptomiaknak tulajdonítja az első, kezdetleges horgászbot alkalmazását. Ezen felül ez a tudományos könyv a régészeti leletek alapján vizsgálja az ókori társadalmak, így a kínaiak, az asszírok, a görögök, a rómaiak és sok más civilizáció horgász technikáit és szokásait. Az ókori görög írásos emlékek között kutatva nem találunk sok említést a horgászokra, halászokra vonatkozóan, pedig a feltárt leletek arról tanúskodnak, hogy fejlett és sokoldalú technikákat alkalmaztak e mesterségek terén.
Az információhiány annak köszönhető, hogy a horgászat és a halászat a társadalom megítélése szerint alantas munkának számított, így kevés megbecsülést kapott. Ezen kívül a rómaiak kultúra mozaik ábrázolásai között felfedezhetünk néhány horgászatot ábrázoló képet. Mindemellett a Bibliában is találunk a horgászatra, és a horgok használatára utaló részleteket. Akad néhány bizonyíték, ami azt sejteti, hogy az ókori Kínában, Kr. e. 3. évezredben már használtak orsót, ennek gyakori alkalmazása azonban csak a középkor végén terjedt el.